FÓKUSZBAN:

Élj és nevelj lassan!

 

Schwanner Zita

pszichológus

A gyerekek gyakran pörögnek, aktívak, le sem lehet állítani őket, ám igaz az is, hogy gyakran váltanak át valamiféle időtlen létezésbe, végtelen lassú tempóra. Nagy szükségük is van ezekre a ráérős, megnyugtató, biztonságot adó tevékenységekre és az ezekhez szükséges időre.

A gyerekek órákig elnézegetnek ilyenkor egy hangyabolyt, annyira belemélyednek egy-egy játékba, hogy meg sem hallják, ha hozzájuk szólunk, vagy mozdulatlanul és a valóságból elrepülve hallgatják végig a leghosszabb mesét is. A legkisebbeknél még egyértelműnek látjuk a békés, nyugodt környezet megteremtésének szükségességét, és mindenre rászánjuk a kellő időt. Ahogy cseperednek a gyerekek, az élet tempója, a felnőtt világ sürgetettsége egyre inkább beszüremlik az ő életükbe is. Indulni kell, gyorsan öltözni, azonnal megcsinálni, nyomban befejezni, hamar ágyba kerülni. Pedig a gyerekek világától ez merőben idegen, és ha nem teremtünk lehetőséget számukra a saját tempójuk megtapasztalására, akkor előbb-utóbb a viselkedésükkel, a hangulatuk változásával jelezni fogják, hogy ez megterhelő számukra.

 

A teljes cikk a novemberi számban olvasható.

Főoldal                  Magazin               Írjon nekünk!               Kapcsolat