FÓKUSZBAN

A távolodás művészete

 

Schwanner Zita

pszichológus

A gyermekünk és a köztünk, szülők között lévő távolság szabályozása folyamatos, finom és érzékeny ráhangolódást kíván. Mire van szüksége a gyermeknek az életkora és a személyisége szerint? Mi segít neki az adott időszakban? Hogyan tudunk támaszai lenni abban, hogy nélkülünk is boldoguljon, mással is magabiztosan, jól érezze magát?

Előbb-utóbb mindenképp adódnak helyzetek, amikor nem lehetünk mellette: amikor bébiszitter vigyáz rá, amikor napközben az oviban van, amikor erdei iskolába vagy táborba megy, vagy a nagyiéknál nyaral, nem beszélve arról, amikor ő akarja majd, hogy ne legyünk otthon a házibuli alatt, vagy a haverokkal menne le több napra a Balatonra. Szülőként az az életfeladatunk, hogy vigyázzunk a gyermekünkre, óvjuk, gondozzuk. Mindez születésétől fogva folyamatos jelenlétet, állandó figyelmet követel. Minden lépését lesve mellette kell lennünk, hogy ezt teljesítsük. Hogyan tudunk egy ettől merőben eltérő üzemmódba váltani, szabadjára engedni a gyereket, hagyni, hogy egyedül, nélkülünk, másokkal boldoguljon? Hogyan hagyhatjuk eltávolodni, mi lesz akkor vele? És mi lesz velünk, szülőkkel? A távolodás nehéz lehet, még akkor is, hogyha tudjuk, hogy ez is a gyermek szükséglete, fejlődésének egyik kulcsa.

A teljes cikk a júliusi számban olvasható.