FÓKUSZBAN

Unjuk a banánt

 

Scwanner Zita

pszichológus

Mindannyian ismerjük az unalom, az unatkozás kellemetlen élményét, élete során minden ember megtapasztalja, ki ritkábban, ki gyakrabban. Vajon ellenünk van vagy értünk? Vajon mindig kell elfoglaltságot találnunk unatkozó gyermekünknek?

Ha szeretnénk a lehető legkevesebb unalommal élni, számíthatunk arra a belső késztetésünkre, hogy mindig igyekszünk a számunkra leginkább megfelelő, kellemes állapotba kerülni, az ürességet betölteni. Ösztönösen küzdünk az unalom ellen. A kisgyerekekben tisztán tetten érhető ez a késztetés, így könnyű dolgunk van, ha arra akarjuk megtanítani a kicsiket, hogy ne unatkozzanak. Egy egészségesen fejlődő, érzelmileg kiegyensúlyozott gyerek kíváncsi, érdeklődő, éhesen falja a világról szerezhető tapasztalatokat, felfedez, keres, kipróbál, játszik, ha engedjük. Az első dolgunk tehát, hogy szabadságot adjunk a gyerekeknek mindehhez. Azok a tevékenységek örömszerzőek, amelyekhez megvan a gyerekekben a megfelelő képesség, készség, ugyanakkor kihívást is jelentenek számukra, vagyis izgalmasak és érdekesek maradnak. Ezekben az élményekben tudnak a kicsik elmélyedni, önmagukat ügyesnek, jónak megélni, jelen lenni az itt és mostban, vagyis flow-élményt tapasztalni. A kicsiknek segíthetünk az ilyen tevékenységek megtalálásában, megmutathatunk dolgokat, lehetőségeket, hogy mivel miket lehet csinálni, ám ezután jó, ha visszavonulunk, és nem szórakoztatjuk tovább, hanem hagyjuk, hogy maga kísérletezzen, fedezzen fel új dolgokat. Akár mellette sem kell lennünk.

 

A teljes cikk a januári számban olvasható.

Főoldal                  Magazin               Írjon nekünk!               Kapcsolat